Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


36. Jónás története

 

 

A Úr így szólt Jónáshoz:

  • Indulj kelet felé, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd az ítéletemet! mert feljutott gonoszságuk híre hozzám!

El is indult Jónás nyugat felé, hogy Tarsisba meneküljön a kínos küldetés elől. Lement a tengerhez, kifizette az útiköltséget és hajóra szállt.

Az úr szelet bocsátott a tengerre. Hatalmas vihar támadt. A hajósok rémülten kiáltoztak isteneikhez. Kiszórták a vízbe a hajó rakományát. Jónás közben lement a hajó mélyébe, lefeküdt és elaludt. Ott talált rá a hajóskapitány.

  • Mi van veled, te hétalvó? Kelj fel, kiálts te is Istenedhez: talán még megszabadulunk!

A többiek közben ezt mondták egymásnak:

  • Sorsoljuk ki, miért van rajtunk ez a veszedelem? – Sorsot húztak. A választás Jónásra esett.
  • Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod és honnan jössz? Hol a hazád és melyik népből való vagy?

Jónás őszintén elmondott mindent.

  • Az Urat, a menny Istenét félem, előle menekülök!
  • Hogy tehettél ilyet? Mit tegyünk, hogy elmúljon a vihar?
  • Dobjatok a tengerbe! mert tudom, hogy miattam van rajtatok ez a szörnyű vihar!

Igyekeztek azon, hogy mégis kijussanak a szárazra, de a vihar egyre nagyobb lett. Ekkor megfogták Jónást és beledobták a tengerbe.

a vihar megszűnt.

Isten odarendelt egy nagy halat és a hal lenyelte Jónást. Három nap és három éjszaka. A harmadik éjjel így imádkozott Jónás:

  • Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,

és Ő meghallgatott engem!

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,

örökre bezárult mögöttem föld,

de te kiemelted életemet a sírból

ó, Uram, Istenem!

Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam,

és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.

Az Úrtól jön a szabadulás!

Isten parancsot adott a halnak, és az kivetette Jónást a szárazföld közelében.

Isten újra szólt hozzá. Most már engedelmesen indult Jónás. Elment Ninivébe. Amikor odaért, az Úr szava szerint szólt:

  • Még negyven nap és elpusztul Ninive!

A város lakói hittek Isten üzentének: megtértek, böjtöt tartottak, buzgón kérték Isten bocsánatát.

Isten elhatározta, hogy megkegyelmez a városnak.

Erre Jónás haragudott meg:

  • Ó Uram, gondoltam én már ezt akkor, amikor inkább Tarsisba akartam menni! Ó Uram, vedd el az én életemet!

Kiment a városból, leült a domboldalon.

Másnapra egy bokor nőtt a feje fölé, árnyékot tartott a hőség idején. Jónás nagyon megörült a bokornak. Harmadnapra azonban egy féreg megszúrta, és elszáradt a növény. Kisütött a nap. Jónás ájuldozott a hőségben.

  • Uram, jobb meghalnom, mint élnem!

Isten megkérdezte:

  • Vajon igazad van, amikor haragszol a növény miatt?
  • Igazam van! És haragszom mindhalálig!
  • Jónás, te sajnálod azt a bokrot, amelyért nem fáradtál, csak kinőtt és elszáradt. Én ne szánjam meg ezt a nagy várost, ahol több mint tizenkétszer tízezer ember van?
 

[1] BIBLIAI TÖRTÉNETEK GYEREKEKNEK, Kiadja: a Magyar Bibliatanács Megbízásából a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 82-84.o.