Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZEREPHANGSÚLYOS JÁTÉKOK/ 6 SZÍNDARABOK, JELENETEK EGYÉB FELDOLGOZÁSI LEHETŐSÉGEI

2018.12.26

Színdarabok, jelenetek egyéb feldolgozási lehetőségei

 

Mikor és hogyan alkalmazzunk mások által megírt színdarabokat, jeleneteket a hittanórán? [1] El kell döntenünk először is, hogy előadásra készülünk-e, vagy a tananyagunkhoz keresünk olyan jeleneteket, melyek segítségével az üzenetet szeretnénk jobban megértetni. Ha az utóbbi lehetőségénél maradunk, akkor a következő feldolgozási lehetőségeket ajánlom.

 

Színdarabok, jelenetek felolvasása[2]

 

Az előző pontban (a Kosztolányi-darabbal kapcsolatban) utaltam már arra, hogy a színművek segíthetnek egy-egy gondolat elmélyítésében. Ha éppen nem előadásra készülünk, előfordulhat, hogy nem is mi olvassuk fel az egész művet, vagy annak részletét, hanem megkérjük tanulóinkat, olvassák fel.

 

Előnyei

  • Amikor a tanítványaink olvassák a színdarabot, másként figyelnek az eddig ismert igazságokra.
  • A gátlásosabb diákok esetleg bátrabban vesznek részt a felolvasáson, mint az előadásban. A színpadi szorongás, izgalom ide nem jut el, mivel nem az előadás az elsődleges cél.
  • A felolvasás akkor válik elevenné, ha a benne szereplők valóságos emberekké válnak.
  • A felolvasásra is fel kell készülni, ezért jó, ha legalább egy héttel az óra előtt odaadjuk a darabot gyakorlásra.
  • A felolvasásnál is fontos a szemkontaktus a hallgatósággal, ez csak gyakorolt szövegnél jöhet létre.

 

Mi alapján válasszuk ki a műveket?

  • Először is pedagógiai/oktatási eszköznek kell lennie.
  • A választott mű, megfelel-e a csoport életkori sajátosságainak.
  • A színdarabnak és a tárgyalt témánknak összhangban kell lennie.
  • El kell döntenünk, hogy a keresztyén vagy ún. „világi” irodalomból válogatunk-e. Az utóbbinak az az előnye, hogy nem mondanak ki előre kiszámítható hitigazságokat, tanulságokat, ezekért „meg kell küzdeni”.
  • A cselekmény képes-e fenntartani tanítványaink figyelmét? (Nem unalmas-e?)
  • Tanulóink megszokták, hogy az általuk kedvelt filmek, sorozatok nem sok gondolkodást igényelnek. Néha nehezen megy a beszélgetés. Hozzá kell szokniuk a saját megfigyeléseikhez, s hogy az üzenetet saját szavaikkal megfogalmazzák.

 

Három jelenetet szeretnék az alábbiakban ajánlani. Az alsóbb évfolyamoknak a Kis emberek világa című darabot, a nagyobbaknak az Itt az ideje, hogy kividd a szemetet című jelenetből egy kis részletet, és végül egy olyat, ami a felnőtteknek íródott a mindennapi imádságainkról: Mi Atyánk… a címe.

 

Kisemberek világa[3]

 

Szereplők

Tilda (ötéves kislány)

Nagymama

Kisemberek (K-1, K-2, K-3, K-4)

Manó

 

Tilda:

Anyu, apu színházba mentek, ugye, mami?

Nagyi:

Igen, kislányom, de itt az ideje, hogy mi meg tollasbálba menjünk.

Tilda:

De, ugye, mesélsz nekem megint egyet?

Nagyi.

Jó, jó kicsi Tildám, hát figyelj!

Történt egyszer nagyon régen, messze-messze a földkerekségen, hegyek között, szép erdős vidéken, kis emberek éltek békességben. Legtöbbjük egy kis faluban lakott. Boldogfalvának hívták a falut. És joggal, mert lakói mindig boldogok voltak. Ha találkoztak egymással, egymást előre nyájasan köszöntötték, sokszor fülig ért a szájuk a mosolygástól. Legszívesebben puha szőrmécskékkel ajándékozták meg egymást tarisznyájukból, amit magukkal hordtak. De nézd csak, itt jönnek!

(Tilda és Nagyi félrehúzódnak, vagy már eleve a színpad egyik sarkában kezdik. A négy Kisember énekelve bevonul, és a színpad közepén megáll, örvendezve énekelnek.)

Kisemberek:

Boldogfalvi vándorútra,

Hívunk téged a falunkba!

Tarisznyában szép ajándék.

Én is hoztam a magamét!

(Felmutatják.)

Szívből neked adom,

szívből neked adom,

puha szőrmécskémet,

Gyere hát!

(Az ének dallama: „Megy a gyűrű vándorútra...”)

K-1.:

(Odafordul mosolyogva K-2-höz.) Üdv neked kedves barátom! (Tarisznyájából, mely legjobb, ha válltáska, egy szőrmécskét vesz elő és átnyújtja.) Szeretlek téged!

K-2.:

(A szőrmét átveszi, megsimogatja, elteszi.) Jól vagy testvérem?

(Majd ő is szőrmécskét nyújt át.) Szeretlek téged!

K-3.:

(Odafordul K-4 felé.) Ugye, szépen süt a nap? (Szőrmét nyújt.) Szeretlek!

K-4.:

(Átveszi, megsimogatja, elteszi, majd táskájából másikat ad.)

Szeretlek téged!

K-3.:

(Átveszi, arcához érinti.) De jó, puha meleg! Hurrá!

(Most mindnyájan énekelnek:)

Fenn a csillagok felett, Halleluja, ámen!

Boldog lelkek zengenek, Halleluja, ámen!

Aki itt elfáradott, aki hordoz bánatot,

Azt a béke várja ott, Halleluja, ámen!

 

Én is zengek éneket, Halleluja, ámen!

Kegyelméről Istennek, Halleluja, ámen!

Dicsértessék Jézusom, Ezt kiáltom, ezt mondom,

Itt, s előtted egykoron, Halleluja, ámen!

(Dallam: Hall. 55. ének. Az ének végén a Kisemberek levonulnak a színről.)

Nagyi:

Azonban a falun kívül volt egy sötét barlang. Abban lakott egy barnás-zöldes manó. Valójában nem akart ő egyedül lakni. Néha nagyon is magányosnak érezte magát, de hát senkivel nem jött ki. Sőt, amikor szőrmét cserélt valaki, még az arcát is elfordította. Buta értelmetlenségnek tartotta az egészet… Egy este elindult a falu felé…

K-1.:

(Meglátja a Manót.) Ugye szép napunk volt ma Boldogfalván? Itt egy puha, meleg szőrmécske. Különleges darab, neked tartogattam, hiszen olyan ritkán látlak…

Manó:

(Jobbra-balra körülnéz, hogy látja-e más, majd a Kisember vállára teszi a kezét, és fülébe súgja.) Idehallgass, nem is tudod, hogyha egyszer az összes szőrmédet szétosztod, akkor véget érnek a boldogfalvi szép napjaid? (A Kisember megrezzen. A manó fogja a batyuját és belekutat.)

Nézd, most valamivel több, mint 217 szőrmécskéd van. De légy óvatos ám! Vigyázz azzal az adakozással!

(A Manó odébb áll és a közönséghez beszél.) He-he-he! Igaz ugyan, hogy szinte kifogyhatatlan boldogfalva szőrmetartaléka, hiszen ha valaki ad, máris pótlódik egy újabbal, így soha nem fogyna ki. He-he-he! De én ismerek egy érzést itt! (A mellére üt.) Önzésnek hívják. Talán sikerül ezt elültetni Boldogfalván. És akkor vége a mosolygásnak, vége a puha szőrmécskék ajándékozásának, vége a bizalomnak. De addig is visszamegyek a barlangomba. (Elmegy.)

Nagyi:

Nem is kellett soká várnia. Íme:

K-2.:

(Találkozik K-1-gyel.) Szép napot kedves barátom! (Máris nyúl tarisznyájába és átnyújt egy szőrmécskét.) Szeretlek… (De nem tudja folytatni, mert meglepetten látja, hogy az kedvetlenül fogadja a szőrmét.)

K-1.:

Nézd csak, mennyi szőrméd van. Vigyázz az adakozással! Én pedig nagyon sajnálom, de most nem adhatok neked. Meg kell gondolnom, hogy mikor adjak, hogy ki ne fogyjak belőle.

K-2.:

(Megdöbbenve a közönségnek.) Hát hol a régi barátság? Nincs számomra szőrméje? Pedig többje van, mint nekem!

K-1.:

(Meghallja.) Nem igaz! Neked van több, mint nekem!

K-2.:

Mikor az ablakod alatt elmentem, úgy láttam, hogy akkor rejtetted el a szőrmésbatyut az ágy alá!

K-3.:

(Jön K-4-gyel.) Nézd csak, hogy veszekednek! De ne is törődjünk most velük. Inkább siessünk a polgármesteri hivatalba. Úgy hallottam, hogy szőrméinket fizetőeszközre váltják be.

K-4.:

Én meg azt hallottam, hogy a vendéglőben ebédjegyre cserélik be. De siessünk, mert igen sokan tolonganak már ott. (Elmennek.)

K-1.:

Minek ez a sok hűhó? Minek ez a futkosás? Majd nem ugráltok, ha ott ücsörögtök az orvosi rendelőben! Úgy hallottam, hogy igen sokan betegedtek meg a faluban, főleg hátgerincsorvadásban. Sőt a mi utcánkban két beteg meg is halt.

K-2.:

Micsoda időket élünk! Tegnap este, mikor a parkban jártam, gyanús alakokat vettem észre. Ha nem vigyázok, még le is ütöttek volna, hogy kiraboljanak.

K-1. és K-2.:

(Szomorúan legyintve elmennek.) Nem lehet már megbízni senkiben!

K-3.:

(Görbült háttal jön K-4-gyel.) Hogy aludt szomszédasszony?

K-4.:

(Panaszkodva.) Nem jól! Egész éjjel hánykolódtam, szinte le sem hunytam a szememet… A gerincem! Jaj! Jaj, a hátam!

K-3.:

Hát minek is cipeli azt a táskát! Látja, én már ledobtam. Még az a batyu is nyomja a vállamat? Le kell dobni. (Elvánszorog mindkettő.)

Manó:

(Kezét dörzsölve jön.) He-he! Kezd sikerülni a tervem. Még betegek is lesznek, aztán meghalnak? (Vállat von.) Hát én kívántam, hogy meg is haljanak? De majd kieszelek valamit, hogy egy kicsit segítsek rajtuk. Megrakok zsákokat a barlangom fenekén lévő kövekkel, és elhozom nekik. Még hogy sokan betegek! Meg hogy meghalnak! De hát ilyen ez a világ! (Zsákokat hoz.)

K-1.:

(Botorkálva jön, szeme megakad a zsákokon.)

Manó, mi van azokban a zsákokban?

Manó:

Mi? Hát hoztam nektek, hogy újra tudjatok adni, ajándékozni egymásnak.

Hogy ne legyen üres a kezetek. Hogy legyen mit adnotok.

K-1.:

(Fölvesz egy zsákot és az érkező K-2- nek átnyújt egy követ.)

Tessék! Most ez a legtöbb, mi adható.

K-2.:

Hát újra kapok tőled valamit? Hát ez jó! De… milyen hideg ez a kő! Meg szúr is!

K-3.:

(Jön K-4-gyel.) Ni, itt egy teli zsák! (Kivesz egy követ.) Neked adom. Igaz, hogy hideg, meg szúr is talán, de hát fogadd el, adtam neked valamit.

K-4.:

(Átveszi.) Jujj...!

K-3.:

Igazad van. A szőrmék ajándékozása sokkal szebb volt. El is megyek, és egynéhányat újra magammal fogok hordani. De ki fogja azt megbecsülni? (Elmegy.)

K-4.:

Talán nekem is akar majd ajándékozni? De mi rejtőzik e mögött?

K-1.:

(K-2-höz.) Képzeld, tegnap nagylelkűen egy szép puha szőrmét adtam valakinek. És tudod, mit kaptam tőle? Egy követ! Hát ilyen bolond többé nem leszek! De nem ám!

K-2.:

De én sem! Hogyha valaki követ ad, én is követ adok neki!

Ez így dukál! Oké?

K-3.:

(K-4-hez.) Holnap a fiamnak születésnapja lesz. Szeretném egy szép szőrmével meglepni. De vajon megérdemli-e? – Á... (Legyint.)

K-4.:

Az én nagyapám a legszebb szőrméket a bankba vitte, és széfbe helyezte. Mit gondolsz, megtudhatom, hogy mennyit is helyezett el? Kinek tartogatja az a vén fukar?

Tilda:

Nagyi, én úgy sajnálom azokat a boldogfalvi Kisembereket! Nem is Boldogfalva az már, hanem Bánatfalva.

Nagyi:

Sajnos így igaz! De halljuk, most milyen szomorú énekük van!

(Kisemberek éneke:)

Messze szakadtunk a boldog tanyánktól,

beteg a szívünk, és fél a haláltól.

Irigy önzésünkben meghalt a szeretet,

Hol a boldogság? Hol a boldogság?

(Dallam: Jertek énekeljünk 139.sz. éneke: Messze szakadtam…)

(Zsebkendők kerülnek elő, szemüket törlik.)

K-1.:

Milyen jó volt azokban a régi napokban! De hát ilyen ez a világ!

K-2.:

Mikor meleg puha szőrmécskét adtunk, kaptunk. De hát ilyen ez a világ!

K-3.:

(Sóhajtva.) De jó volna újra kapni. De hát ilyen ez a világ!

K-4.:

(Sóhajtva.) De jó volna újra adni. De hát ilyen ez a világ!

Mindnyájan:

(A közönségtől kérdezve.)

Hát valóban ilyen ez a világ?

(Meghajolnak mind, és egymás kezét fogva levonulnak.)

 

 

 

Itt az ideje, hogy kividd a szemetet[4] (részlet)

 

„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” (Péld 28,13)

Szereplők

Elbeszélő

Julie

Kristin

 

Elbeszélő:

Julie délutánt Kristin házában tölti. Észreveszi, hogy valami furcsa okból egész idő alatt nem mentek be a konyhába. Mivel Julie nagyon kíváncsi, elhatározza, hogy bekukucskál. Amit ott lát, nem tudja elhinni. Ezért…

(Julie és Krisztin belép.)

Julie:

Kristin! Mi történt a konyhátokban? Mi ez az egész összevisszaság?

Kristin:

Ó, az a mi szemetünk. De nem kellett volna megnézned. Mi a konyhában rejtjük el, hogy senki se lássa.

Julie:

Nos, ugye hallottál már a szemétgyűjtő kocsikról? Miért nem viszitek ki a szemetet?

Kristin:

Azt hiszem, túl lusták vagyunk. Bárhogy legyen is, ki akarja, hogy az egész környék lássa a szemetünket? A szemetünk a mi ügyünk! […]

 

 

 

Tim Doppel: Mi Atyánk…[5]

(Mt 6,9-13)

 

– Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

Igen?

Kérlek, ne zavarj, imádkozom.

De te megszólítottál!

Én téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

Újra megszólítottál.

Mit csináltam?

Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki a mennyekben vagy… És itt vagyok. Mit akarsz?

Én nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem mondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a Miatyánkot. Ezután mindig jól érzem magam. Olyan érzés ez, mintha elvégeztem volna a kötelességemet.

Jó, akkor mondd tovább!

– Szenteltessék meg a te neved!

Egy pillanat. Mire gondolsz?

Ez azt jelenti, azt jelenti… Ó, édes Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben mit is jelent ez?

Tiszteletet, szentséget, mindenek felett dicséretet és csodálatot.

Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy itt a földön is.

Komolyan gondoltad?

Természetesen, miért ne?

És mit tettél ennek érdekében?

Ennek érdekében? Semmit, úgy hiszem. Sokszor gondolkozom, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vennél úgy, ahogy azt ott fenn teszed.

Te talán nem vagy a kezemben?

Igen…, járok a gyülekezetbe…

Nem ezt kérdeztem. Hogyan állsz heveskedéseiddel, a türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem? És hogy gazdálkodsz a pénzeddel? Mindig minden csak neked kell? Milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében?

Ne mondd ezt nekem! Vagyok én is olyan jó, mint mások a gyülekezetünkben.

Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad, és eszerint kell cselekednem.

Igen, természetesen. Tudom, hogy vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut néhány dolog.

Nekem is.

Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük. Őszintén szólva, szívesen lennék szabad.

Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink, és büszke lehetek majd rád!

Igen, Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

– A kenyered megvan! Csak segítene, ha az evésben is mértékletes lennél!

– Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megszólítasz, és gyengeségeimre emlékeztetsz!

Az imádság veszélyes dolog. Azzal hozzám fordulsz. Kérdéseket teszel fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékossá tenni, hogy tarts ki az imádságban! És hogy van tovább?

Merjem tovább mondani?

Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz?

Már most tudom, hogy fogsz válaszolni.

Előbb azért csak folytasd!

Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Mi van a szomszédoddal?

Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát a szomszéd hazugságokat mondott rólam, és emiatt mások a családomról pletykálnak. Még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt nem hagyom annyiban!

Akkor mit jelent a te imádságod?

Nem gondolom komolyan.

Legalább őszinte vagy. De jónak találod azt, hogy másokra haragszol?

Nem, de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja kívánni, hogy ne legyen soha többé a közelünkben.

Számodra ez nem jobb lesz, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.

Meg tudnád tenni? De hogyan?

Bocsáss meg a szomszédodnak, hiszen én is megbocsátok neked. A szomszédodnak is le kell rendeznie a gyűlöletét, a bűneit. De te szabad leszel, ha megbocsátasz, és a szívedben békesség lesz.

Ó, igazad van! Neked mindig igazad van! Belátom, fontosabb, hogy a Veled való kapcsolatom rendben legyen, mint bosszúvágyam a szomszédommal szemben. De… Na, jó. Megbocsátok. Segíts neki is, hogy megtalálja a helyes utat, Uram! Ha most őrá gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz másoknak. Kérlek, mutasd meg neki is valamilyen módon a szabadulást!

Na, látod! Így talán sokkal jobb? És, hogy vagy most?

Tulajdonképpen egészen jól. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, hogy nem leszek olyan rettenetesen túlfeszített, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni,

Még nem fejezted be az imádságodat!

Igen, igazad van. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Jó, akkor ezt is megteszem, de kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet.

Mire gondolsz?

Ne kapcsold be a tévét, mielőtt át nem gondolod, hogy mit akarsz megnézni, és érdemes–e? Gondold át, hogyan oszthatnád be az idődet, kikkel barátkozol, miről beszélgettek? Gondolkozz el azon, mi az, ami számodra becses és értékes az életedben! Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak a szükség idején fordulj hozzám!

Az utolsó mondatot nem értettem!

De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz, és ezt mondod: „Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet.” Emlékszel ezekre?

Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom.

Mindig megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteidet?

Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a Miatyánkot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést sem terveztem veled.

– És hogyan folytatódik az ima?

– Tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

Tudod, milyen dicsőség lehetne ez? Minek örülnék igazán?

Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek.

Ezzel már a kérdésemet meg is válaszoltad.

Valóban?

Igen, számomra a dicsőséget azt jelenti, hogyha hozzád hasonló emberek valóban szeretnek engem. Jó lenne, ha látnák, hogy a kapcsolat köztünk helyreállt. Miután egyes bűneidet megbeszéltük, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit fogunk tenni közösen.

Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt megvalósítani!

Majd meglátod, ezt át fogod élni.

Köszönöm!

 

Dramatizált bibliai anyagok

 

Számos dramatizált bibliai anyag áll rendelkezésünkre, amelyek közül óráinkra tetszés szerint válogathatunk olyan részleteket, amelyek segítenek bennünket, hogy az adott órának a célját elérjük. Elsősorban a Kövess engem! Bibliai jelenetek és az Ünnepeljünk együtt! Evangéliumi színdarabok című könyvek anyagára gondolok itt, mindkettőt a Kálvin Kiadó adta ki. Ezekben a könyvekben megjelenik egy eddig nem ismertetett műfaj: a szavalókórus. A Paraklétos Alapítvány is megjelentette Győri József verseit és szavalókórusait. A szavalókórusok felolvasásakor az egész csoportra, osztályra szükség van, így nem marad ki senki.

 

Győri József: Lót menekülése (részlet)[6]

Szavalókórus

(1Móz 18-19)

 

Kar:

Sodomában esznek-isznak,

Férjhez mennek, házasodnak,

Adnak-vesznek, építkeznek:

Gazdag élet, színes élet.

De az ember, jaj, mivé lett?!

Míg testének mindent megad:

Lelke szegény, koldus marad,

Kiáltásuk égig hatott,

Imádságuk elhallgatott.

Míg költenek testre, vérre.

Rá se néznek a szegényre.

Lót:

Nagy a város, lakója sok.

De én mégis magam vagyok.

Mert szívemnek leghőbb vágya:

Figyelni az Úr szavára.

Fáj a szívem, mikor látom,

Hogy utamat magam járom…

Az Igére mit se adva

Sokan futnak kárhozatra.

Kar:

Ábrahám is tudja, látja,

Mint gyötrődik a barátja.

Míg félve néz Sodomára,

Ezt hirdeti angyal szája:

Angyalok:

Elpusztul a város.

Végrehajtjuk már most

Az Úr ítéletét,

Melyet bűneiért

Méltán megérdemel.

Senki sem futhat el.

Ábrahám:

De Uram…, ha lehet:

Hallgass meg engemet!

Romlott ez a város,

Tudja föld is, ég is.

Ítélet tüzétől

Kíméld meg őt mégis!

Hátha… hátha lenne

ötven igaz benne…

vagy ha csak negyvenöt…

Avagy negyven lenne?

Elveszne az igaz

A gonosszal egybe?” […]

 

 

 

[1] A történetközpontúság elengedhetetlen az első hat évfolyamon, hiszen az absztrakt gondolkodás ekkor még nincsen jelen. Az általános iskola következő két évfolyama a gondolkodás fejlődése szempontjából vegyes képet mutat. Ekkor a történetek már érdeklik őket, kérdések, problémák megoldása felé törekszenek, igénylik, hogy az őket foglalkoztató kérdésekről ne csak érintőlegesen legyen szó. Már megismerték az alapvető bibliai történeteket, és képesek azokat alkalmazni is egy-egy téma megbeszélésekor. Bizonyára a mindennapi élet meg fogja teremteni a lehetőségét arra is, hogy a középiskolás korosztály tantervében ne a bibliaismeret és -történet, hanem életkérdések is helyet kapjanak.

[2] LEFEVER, i.m. 72. oldaltól

[3] Egy ismeretlen amerikai szerzetes írása nyomán Kis Herold. Keresztyén színpad, KIE,1994.

[4] LEFEVER, i.m. 78-79.

[5] DOPPEL, Tim, Mi Atyánk… In. Vetés és Aratás 2002/1. 17-18.

[6] GYŐRI József, Lót menekülése. In. GYŐRI József, Szőlőben. Parakletos Könyvesház, 2000.