Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A PÁRNÁK MEGSZÓLALNAK

2015.04.21

A párnák megszólalnak

(írta: Ecsedy Aladár, átdolgozta: Turbucz Erzsébet)

Szereplők:

 

1.

 

Mari néni, az öreg gazda asszony

2.

 

János, a fiatal gazda

3.

 

Julcsa, a menyecske

4.

 

Missziós testvér

5.

 

Az elhalt öreg gazda megszemélyesítője

6.

 

Az elhalt hajadon megszemélyesítője

7.

 

A harctéren elesett katona megszemélyesítője

8.

 

gitár, ének Házi áldás

9.

 

gyerekek tartják a párnákat

 

 

I. jelenet

A felkonferálás alatt felállunk a függöny mögött. Függöny előtt középen kisasztal, két szék, elénekeljük egyszer a házi áldást.

 

 

(szórt fény a teljes színpadra)

(1 sor párna térdel)

mari néni:

 

(fejgép)

Ezek aztán párnák! Elmehet hét faluba is, míg ilyeneket talál! szinte megszólalnak. Ugye igaz párnácskáim? Dicséritek a mi házunkat. Ha valaki belép, akkor ezek a párnák megszólalnak. Hát bizony sok minden szépet és jót tudnának ezek elmondani. Beszélhetnének nagy szorgalomról, ügyes gazdálkodásról, beszélhetnének páratlan kezekről, akik ezeket varrták, hímezték… Így ni! Hát csak ékeskedjetek és ha valaki idegen jön a házamba, hát beszéljetek és mondjátok el, hogy ide nem akármilyen házba jött be… Hát ilyet meg ki látott már?! Julcsa! Te vagy az? Mit csinálsz?

 

julcsa:

Ne zavarjon édesanyám, mert Bibliát olvasok… Mindjárt elvégzem…

 

mari néni:

Mit csinálsz? Olvasol? Még ilyet! Ki látott már ilyet?! Világos nappal olvasni? Hát mi akarsz te lenni? Hát azt hiszed, hogy ebből meg lehet élni? Az csak uraknak és nagyságáknak való… Láss a dolgod után!...

 

julcsa:

Édesanyám ne sajnálja ezt a kis időt. A biblia órán megígértem, hogy ezután minden reggel fogok Bibliát olvasni. Nem akarom szavamat megszegni…

 

(Fejgép próbálja meg a két szereplőt egyszerre befogni)

 

 

II. jelenet

(Bejön János, fejgép kettőjükön)

jános:

Mi az, mi az édesanyám? De hangosak! Tán bizony tűz van?

 

mari néni:

Tűz éppen nincsen, de még lehet az is… Ki látott már ilyet? Jó lesz, ha előveszed a feleséged és parancsolsz neki, mert úgy látom, rám nem hallgat.

 

jános:

Ugyan miért édesanyám? Páratlan jó asszony az én kedvesem. Nincsen nekem azzal semmi bajom.

 

mari néni:

Hát lehet, hogy neked nincsen, de nekem van. Ki látott már ilyet?! Kora reggel olvasni!

 

jános:

De hát mit olvas édesanyám?

 

mari néni:

Mit olvas, mit olvas? Akármit olvas, de olvas… Ki látott már ilyet?! Így fiam kipusztulunk. Hogy hajtsam öreg fejemet nyugodtan a sírba, ha ilyen menyecskére marad a ház gondja, aki reggel korán olvas?...

 

jános:

Biztosan Bibliát olvas Julcsa. Az meg nem baj, édesanyám. Ne féljen, attól nem pusztul ki senki, mert annál vidámabban végzi a munkát, ha az Isten igéjével foglalkozik.

 

mari néni:

Ej, ej fiam, hát már te is így gondolkozol? Mi lesz velem? Hát erre neveltelek fel, hogy már te sem adsz nekem igazat? Régen ilyen nem volt… Édesapád ha élne, akkor igazat adna nekem… Ki látott már ilyet?! Ó, szegény férjem, szegény férjem, minek is hagytál itten?... Nincs énnékem senkim már…

 

 

 

III. jelenet

(Fejgép továbbra is kettőjükön)

julcsa:

Sohase sírjon, édesanyám! Nincsen semmi baj. Lássa, már be is fejeztem a bibliaolvasást és imádkozva indulhatok neki a munkának. Meglátja, mindent úgy elvégzek, hogy semmi hiba nem lesz a ház körül.

 

mari néni:

Eredj tőlem. Szófogadatlan. Mit ér az nekem, ha mindent elvégzel is, de nem fogadod meg amit mondok? Mit ér, ha olvasod a Bibliát, de azt nem tartod meg, ami bele van írva? Abba meg az is meg van írva, hogy tiszteld atyádat és anyádat, te meg ezt nem teszed. Akkor ugyan hiába olvasod… Ki látott már ilyet?

 

julcsa:

Igaza van, édesanyám, az valóban bele van írva és én igyekszem is arra, hogy megtartsam. Nemcsak tisztelni, hanem még szívből szeretni is igyekszem édesanyámat, de mióta az Úr Jézust igazán megismertem, úgy tapasztaltam, hogy minden reggel első dolgom az kell legyen, hogy az Igét olvassam…

Most elmegyek, hogy semmi hiány ne legyen a ház körül.

 

 

 

IV. jelenet

(Fejgép továbbra is kettőjükön)

mari néni:

Nem győzök eleget csodálkozni rajtad, fiam. Azelőtt te nem voltál ilyen komámasszony katonája. Nem jó egy asszonynak mindent megengedni. Nem jó lesz az, ha a feleséged lesz az úr a házban. Elvégre ne felejtse el, hogy ő jött ide! Csak nem fog itt parancsolni?!... Te meg mindent ráhagysz, és majd egyszer azon veszed észre magad… hogy senki lettél! Ki látott már ilyet?! Fiam, egy férfinak tekintélyt kell tartani… Szeretheted a feleséged, de ne mutogasd neki, mert az ujjára csavar… Fiam, fiam, az asszonynép veszedelmes nép, arra nagyon kell vigyázni… 

 

jános:

Jól van, édesanyám, majd vigyázni fogok… De hát tudja, a bibliaolvasást nem tilthatom meg, mert én is elhatároztam, hogy ezentúl mindig olvasom. Most is azt csináltam, s csak azután fogtam neki a munkának…

 

mari néni:

Hát ez már mégis csak rettenetes dolog, fiam… Most már nem akarok beszélni veled sem, eredj a dolgodra!... Ki látott már ilyet?!

 

jános:

Megyek, megyek édesanyám és én is imádkozom azért, hogy minél hamarabb együtt olvashassuk a Bibliát…

 

 

V. jelenet

(Fejgép Mari nénin, és a missziós testvéren)

mari néni:

Nohát ezek korán reggel jól bereggeliztettek! Most már nincs is kedvem az evéshez… Hát ez már ki lehet? Tessék!

 

missziós testvér:

Jó reggelt kívánok asszonyom!

 

mari néni:

Jó reggelt! Aztán kihöz legyen szerencsém?

 

missziós testvér:

Kedves gazdasszonyom, én missziós testvér vagyok, s itt munkálkodom ebben a gyülekezetben.

 

mari néni:

Azt nem tudom, hogy mi lehet az a missziós testvér? Ilyet még nem hallottam. Ki látott már ilyet?!

 

missziós testvér:

Majd meghallja ezután gazdaasszonyom… Eddig még nem is hallhatta, mert itt nem volt…

mari néni:

János, gyere be, mert valami fiksziós testvér van itt…

 

missziós testvér:

Kedves néni, nem kell a fiát behívni, mert találkoztam vele, mikor bejöttem s ő küldött magához. Elintézhetjük mi ketten is azt, amiért jöttem…

 

mari néni:

Hát akkor intézzük el hamar, mert az idő drága, igen sok a dolgom…

 

missziós testvér:

Tetszik tudni, azért jöttem, hogy valamit kérjek. Itt a községben egy kis árvaházat nyitottunk, és azt kellene felszerelni és hát arra gondoltunk, hogy kedves néninek igen sok libája van, hát így sok tolla is lehet. Arra gondoltunk, hogy biztosan adna egy kis tollat az árvák párnájába…

(az 1. sor feláll és a szereplők felé fordul minden párna)

(szórt fény, a párnák is megvilágításba kerülnek, és marad egészen addig, amíg Mari néni el nem alszik)

mari néni:

No hát, ha ilyenek ezek a fikciós testvérek, hát akkor ez elég fikciós dolog és akkor hamar végezhetünk…

 

missziós testvér:

Ugye kedves néni nem tart ez sokáig, pár perc alatt el lehet intézni az egészet, csak jóakarat kell hozzá…

 

mari néni:

A jóakarat az megvan, de toll az nincs, már eladtam egy kereskedőnek… mind egy cseppig… Sajnálom, sajnálom, de már ez így van… Ki látott már ilyet?!

(hátatforditanak a párnak, jobbrafordulás)

 

missziós testvér:

Nem baj az, kedves néni. Fő a jóakarat. Ha jóakarat van, akkor mindent el lehet intézni. Lássa itt van ez a sok szép párna… Milyen gyönyörűek! Milyen könnyű ezekből egyet odaadni… tudva azt, hogy árva gyermekek feküsznek rajta…

 

mari néni:

Azt már a legjobb mellett is végképp nem tehetem. Nézze csak kedvesem, ezek a párnák sok mindenről tudnak beszélni. Ez a három párna itt a férjemről beszél nekem… Eszembe jut az a sok munka, mikor ezeket varrtam… Ez a négy párna meg a hajadon leányomé volt, aki megholt… Jaj, bárcsak élne még! Akkor szívesen odaadnám, de így legalább a párnák vigasztalnak… Ez a három meg a fiamé volt, aki kiment a harctérre és sohasem láttam többet… ezt neki szántam, dehogy tudnék ezektől megválni!...

( a párnák a közönség felé fordulnak,amikor Mari néni megérinti őket letérdelnek)

missziós testvér:

De hát talán van még ezeken kívül a kedves néninek?

 

mari néni:

Vanni van, még vagy húsz darab, de az mind kell, az az ékessége a szobáknak, felesleges azonban egy sincsen…

 

missziós testvér:

Nagyon sajnálom kedves néni, hogy hiába jöttem, de majd csak megsegít a jó Isten, hogy valahol másutt adjanak…

 

mari néni:

Hát csak segítse a jó Isten…

 

 

 

 

VI. jelenet

mari néni:

Minél hamarabb kifele innét! Még hogy a párnákból.. Mit akarnak még? Mindig kitalálnak valamit…

Ha nincs párna, hát ne csináljanak árvaházat… Csináljanak szalmából! Minek azoknak a gyerekeknek?... Én magam sem használom ezeket a szép párnákat, és másnak adjam oda? Ki látott már ilyet?! Még ilyen napot! Már úgy ki vagyok fáradva, pedig még alig dolgoztam… Úgy kimerített ez a sok minden… Leülök, hogy egy kicsit lehiggadjak. Ki látott már ilyet?!

(a térdeplőpárnak felállnak,és Mari néni feléfordulnak)

(Mari néni leteszi a fejét, elalszik, a szűrt fény helyett fejgép rajta)

 

 

 

VII. jelenet

(Halottak hangja, bejátszás vagy élő felolvasás, közben gitár játssza a dallamot,és párnák körbejárnak)

(párnák körbe járnak)

férj:

Kedves feleségem! Árvák számára kérték a párnát s te nem adtad…Azt mondtad, hogy nekem készítetted azokat. Emlékezzél csak, hogy azok a párnák közül soha egy sem volt az én fejem alatt… Azokat a párnákat te dísznek és hiúságnak készítetted. Arra készítetted, hogy legyen mivel dicsekedj másoknak… Embereket félre lehet vezetni, de Istent soha! Ha kedves előtted az emlékem, úgy siess és tedd jóvá hibádat!...

 

lány:

Reám hivatkoztál édesanyám.. Azokat a párnákat valóban nekem szántad… Az enyimek voltak azok. De emlékezz csak rá, hogy mikor beteg lettem, nem tettél azok közül egyet sem a fejem alá… Sajnáltad, hogy betegségem utolsó szenvedéseit megenyhítsd velük. Igaz egyet közülük a koporsómba beletettél… Arra kérlek, hogy tanulj meg az élőkre áldozni és nem a halottakra. Amit adott Isten, használd az Ő dicsőségére…

 

katona:

Édesanyám.  Az árvák esténkét összejönnek imádkozni, hogy Isten adja meg nekik, amire szükségük van. Megható a szívből jövő imádságuk. Isten meghallgatta kérésüket és a te házadból is rendelt nékik segítséget… Arra kérlek édesanyám, hogy amit nekem adtál volna, add oda nekik Aztán vigyázz a magad lelkére is, mert azt mondja az írás: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?

 

 

 

VIII. jelenet

(lassan kivilágosodik az egész színpad)

mari néni:

Ki látott már ilyet?!... Jaj, jaj! Mi az, ami történt velem? Ki volt itt? Ki beszélt? Senki nincs itt? Az nem lehet. Tudom biztosan, hogy volt itt valaki… Óh, Istenem… Igen… Itt volt a férjem, a fiam és a lányom… Most már tudom… Emlékszem mindenre… Tudom mit mondtak… Óh, hála neked jó Istenem, hála neked, ezerszer hála. … Julcsa, gyere be gyorsan!

 

 

 

 

 

IX. jelenet

(teljes fény)

julcsa:

Itt vagyok édesanyám… Már a reggeli munkákkal készen vagyok. Parancsoljon, hadd tegyem meg kívánságát…

 

mari néni:

Dehogy parancsolok, kedves lányom, dehogy parancsolok, csak meg akarlak valamire kérni. Siess és keresd meg azt a testvért, nem is tudom, hogy minek is mondta magát… Valamilyen ix… mix…  fix – ej, nem tudom én már… szóval izé… azt a testvért, aki az előbb itt volt, és mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön, mert én magam el fogom látni az árvaházat… s adok annyi tollat és annyi párnát, amennyire az árvaháznak szüksége van… Menj, kedves galambom, siess, hogy minél hamarabb itt lehessen…

(a párnák előre jönnek Mari nénihez, és körbeveszik)

 

julcsa:

Megyek édesanyám, nagyon szívesen megyek, hiszen úgy érzem, hogy Isten a mi imádságunkat hallgatta meg. (távolodóban mondja)

 

 

 

 

X. jelenet

 

(teljes fény, a színpadra, Mari néni középre jön a záróképhez, a szereplők felsorakoznak mellette, gitár)

mari néni:

Hát csak menj kis galambom, menj!... Ezután nem bántalak többet soha, sőt,,, igen… úgy van, én is minden reggel olvasni fogom a Bibliát… Hogy is mondta csak a fiam?... Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall…

 

ZÁRÓKÉP/ ÉNEK

 

 

 

VÉGE

 

 

A párnák megszólalnak

(írta: Ecsedy Aladár, átdolgozta: Turbucz Erzsébet)

Szereplők:

 

1.

 

Mari néni, az öreg gazda asszony

2.

 

János, a fiatal gazda

3.

 

Julcsa, a menyecske

4.

 

Missziós testvér

5.

 

Az elhalt öreg gazda megszemélyesítője

6.

 

Az elhalt hajadon megszemélyesítője

7.

 

A harctéren elesett katona megszemélyesítője

8.

 

gitár, ének Házi áldás

9.

 

gyerekek tartják a párnákat

 

 

I. jelenet

A felkonferálás alatt felállunk a függöny mögött. Függöny előtt középen kisasztal, két szék, elénekeljük egyszer a házi áldást.

 

 

(szórt fény a teljes színpadra)

(1 sor párna térdel)

mari néni:

 

(fejgép)

Ezek aztán párnák! Elmehet hét faluba is, míg ilyeneket talál! szinte megszólalnak. Ugye igaz párnácskáim? Dicséritek a mi házunkat. Ha valaki belép, akkor ezek a párnák megszólalnak. Hát bizony sok minden szépet és jót tudnának ezek elmondani. Beszélhetnének nagy szorgalomról, ügyes gazdálkodásról, beszélhetnének páratlan kezekről, akik ezeket varrták, hímezték… Így ni! Hát csak ékeskedjetek és ha valaki idegen jön a házamba, hát beszéljetek és mondjátok el, hogy ide nem akármilyen házba jött be… Hát ilyet meg ki látott már?! Julcsa! Te vagy az? Mit csinálsz?

 

julcsa:

Ne zavarjon édesanyám, mert Bibliát olvasok… Mindjárt elvégzem…

 

mari néni:

Mit csinálsz? Olvasol? Még ilyet! Ki látott már ilyet?! Világos nappal olvasni? Hát mi akarsz te lenni? Hát azt hiszed, hogy ebből meg lehet élni? Az csak uraknak és nagyságáknak való… Láss a dolgod után!...

 

julcsa:

Édesanyám ne sajnálja ezt a kis időt. A biblia órán megígértem, hogy ezután minden reggel fogok Bibliát olvasni. Nem akarom szavamat megszegni…

 

(Fejgép próbálja meg a két szereplőt egyszerre befogni)

 

 

II. jelenet

(Bejön János, fejgép kettőjükön)

jános:

Mi az, mi az édesanyám? De hangosak! Tán bizony tűz van?

 

mari néni:

Tűz éppen nincsen, de még lehet az is… Ki látott már ilyet? Jó lesz, ha előveszed a feleséged és parancsolsz neki, mert úgy látom, rám nem hallgat.

 

jános:

Ugyan miért édesanyám? Páratlan jó asszony az én kedvesem. Nincsen nekem azzal semmi bajom.

 

mari néni:

Hát lehet, hogy neked nincsen, de nekem van. Ki látott már ilyet?! Kora reggel olvasni!

 

jános:

De hát mit olvas édesanyám?

 

mari néni:

Mit olvas, mit olvas? Akármit olvas, de olvas… Ki látott már ilyet?! Így fiam kipusztulunk. Hogy hajtsam öreg fejemet nyugodtan a sírba, ha ilyen menyecskére marad a ház gondja, aki reggel korán olvas?...

 

jános:

Biztosan Bibliát olvas Julcsa. Az meg nem baj, édesanyám. Ne féljen, attól nem pusztul ki senki, mert annál vidámabban végzi a munkát, ha az Isten igéjével foglalkozik.

 

mari néni:

Ej, ej fiam, hát már te is így gondolkozol? Mi lesz velem? Hát erre neveltelek fel, hogy már te sem adsz nekem igazat? Régen ilyen nem volt… Édesapád ha élne, akkor igazat adna nekem… Ki látott már ilyet?! Ó, szegény férjem, szegény férjem, minek is hagytál itten?... Nincs énnékem senkim már…

 

 

 

III. jelenet

(Fejgép továbbra is kettőjükön)

julcsa:

Sohase sírjon, édesanyám! Nincsen semmi baj. Lássa, már be is fejeztem a bibliaolvasást és imádkozva indulhatok neki a munkának. Meglátja, mindent úgy elvégzek, hogy semmi hiba nem lesz a ház körül.

 

mari néni:

Eredj tőlem. Szófogadatlan. Mit ér az nekem, ha mindent elvégzel is, de nem fogadod meg amit mondok? Mit ér, ha olvasod a Bibliát, de azt nem tartod meg, ami bele van írva? Abba meg az is meg van írva, hogy tiszteld atyádat és anyádat, te meg ezt nem teszed. Akkor ugyan hiába olvasod… Ki látott már ilyet?

 

julcsa:

Igaza van, édesanyám, az valóban bele van írva és én igyekszem is arra, hogy megtartsam. Nemcsak tisztelni, hanem még szívből szeretni is igyekszem édesanyámat, de mióta az Úr Jézust igazán megismertem, úgy tapasztaltam, hogy minden reggel első dolgom az kell legyen, hogy az Igét olvassam…

Most elmegyek, hogy semmi hiány ne legyen a ház körül.

 

 

 

IV. jelenet

(Fejgép továbbra is kettőjükön)

mari néni:

Nem győzök eleget csodálkozni rajtad, fiam. Azelőtt te nem voltál ilyen komámasszony katonája. Nem jó egy asszonynak mindent megengedni. Nem jó lesz az, ha a feleséged lesz az úr a házban. Elvégre ne felejtse el, hogy ő jött ide! Csak nem fog itt parancsolni?!... Te meg mindent ráhagysz, és majd egyszer azon veszed észre magad… hogy senki lettél! Ki látott már ilyet?! Fiam, egy férfinak tekintélyt kell tartani… Szeretheted a feleséged, de ne mutogasd neki, mert az ujjára csavar… Fiam, fiam, az asszonynép veszedelmes nép, arra nagyon kell vigyázni… 

 

jános:

Jól van, édesanyám, majd vigyázni fogok… De hát tudja, a bibliaolvasást nem tilthatom meg, mert én is elhatároztam, hogy ezentúl mindig olvasom. Most is azt csináltam, s csak azután fogtam neki a munkának…

 

mari néni:

Hát ez már mégis csak rettenetes dolog, fiam… Most már nem akarok beszélni veled sem, eredj a dolgodra!... Ki látott már ilyet?!

 

jános:

Megyek, megyek édesanyám és én is imádkozom azért, hogy minél hamarabb együtt olvashassuk a Bibliát…

 

 

V. jelenet

(Fejgép Mari nénin, és a missziós testvéren)

mari néni:

Nohát ezek korán reggel jól bereggeliztettek! Most már nincs is kedvem az evéshez… Hát ez már ki lehet? Tessék!

 

missziós testvér:

Jó reggelt kívánok asszonyom!

 

mari néni:

Jó reggelt! Aztán kihöz legyen szerencsém?

 

missziós testvér:

Kedves gazdasszonyom, én missziós testvér vagyok, s itt munkálkodom ebben a gyülekezetben.

 

mari néni:

Azt nem tudom, hogy mi lehet az a missziós testvér? Ilyet még nem hallottam. Ki látott már ilyet?!

 

missziós testvér:

Majd meghallja ezután gazdaasszonyom… Eddig még nem is hallhatta, mert itt nem volt…

mari néni:

János, gyere be, mert valami fiksziós testvér van itt…

 

missziós testvér:

Kedves néni, nem kell a fiát behívni, mert találkoztam vele, mikor bejöttem s ő küldött magához. Elintézhetjük mi ketten is azt, amiért jöttem…

 

mari néni:

Hát akkor intézzük el hamar, mert az idő drága, igen sok a dolgom…

 

missziós testvér:

Tetszik tudni, azért jöttem, hogy valamit kérjek. Itt a községben egy kis árvaházat nyitottunk, és azt kellene felszerelni és hát arra gondoltunk, hogy kedves néninek igen sok libája van, hát így sok tolla is lehet. Arra gondoltunk, hogy biztosan adna egy kis tollat az árvák párnájába…

(az 1. sor feláll és a szereplők felé fordul minden párna)

(szórt fény, a párnák is megvilágításba kerülnek, és marad egészen addig, amíg Mari néni el nem alszik)

mari néni:

No hát, ha ilyenek ezek a fikciós testvérek, hát akkor ez elég fikciós dolog és akkor hamar végezhetünk…

 

missziós testvér:

Ugye kedves néni nem tart ez sokáig, pár perc alatt el lehet intézni az egészet, csak jóakarat kell hozzá…

 

mari néni:

A jóakarat az megvan, de toll az nincs, már eladtam egy kereskedőnek… mind egy cseppig… Sajnálom, sajnálom, de már ez így van… Ki látott már ilyet?!

(hátatforditanak a párnak, jobbrafordulás)

 

missziós testvér:

Nem baj az, kedves néni. Fő a jóakarat. Ha jóakarat van, akkor mindent el lehet intézni. Lássa itt van ez a sok szép párna… Milyen gyönyörűek! Milyen könnyű ezekből egyet odaadni… tudva azt, hogy árva gyermekek feküsznek rajta…

 

mari néni:

Azt már a legjobb mellett is végképp nem tehetem. Nézze csak kedvesem, ezek a párnák sok mindenről tudnak beszélni. Ez a három párna itt a férjemről beszél nekem… Eszembe jut az a sok munka, mikor ezeket varrtam… Ez a négy párna meg a hajadon leányomé volt, aki megholt… Jaj, bárcsak élne még! Akkor szívesen odaadnám, de így legalább a párnák vigasztalnak… Ez a három meg a fiamé volt, aki kiment a harctérre és sohasem láttam többet… ezt neki szántam, dehogy tudnék ezektől megválni!...

( a párnák a közönség felé fordulnak,amikor Mari néni megérinti őket letérdelnek)

missziós testvér:

De hát talán van még ezeken kívül a kedves néninek?

 

mari néni:

Vanni van, még vagy húsz darab, de az mind kell, az az ékessége a szobáknak, felesleges azonban egy sincsen…

 

missziós testvér:

Nagyon sajnálom kedves néni, hogy hiába jöttem, de majd csak megsegít a jó Isten, hogy valahol másutt adjanak…

 

mari néni:

Hát csak segítse a jó Isten…

 

 

 

 

VI. jelenet

mari néni:

Minél hamarabb kifele innét! Még hogy a párnákból.. Mit akarnak még? Mindig kitalálnak valamit…

Ha nincs párna, hát ne csináljanak árvaházat… Csináljanak szalmából! Minek azoknak a gyerekeknek?... Én magam sem használom ezeket a szép párnákat, és másnak adjam oda? Ki látott már ilyet?! Még ilyen napot! Már úgy ki vagyok fáradva, pedig még alig dolgoztam… Úgy kimerített ez a sok minden… Leülök, hogy egy kicsit lehiggadjak. Ki látott már ilyet?!

(a térdeplőpárnak felállnak,és Mari néni feléfordulnak)

(Mari néni leteszi a fejét, elalszik, a szűrt fény helyett fejgép rajta)

 

 

 

VII. jelenet

(Halottak hangja, bejátszás vagy élő felolvasás, közben gitár játssza a dallamot,és párnák körbejárnak)

(párnák körbe járnak)

férj:

Kedves feleségem! Árvák számára kérték a párnát s te nem adtad…Azt mondtad, hogy nekem készítetted azokat. Emlékezzél csak, hogy azok a párnák közül soha egy sem volt az én fejem alatt… Azokat a párnákat te dísznek és hiúságnak készítetted. Arra készítetted, hogy legyen mivel dicsekedj másoknak… Embereket félre lehet vezetni, de Istent soha! Ha kedves előtted az emlékem, úgy siess és tedd jóvá hibádat!...

 

lány:

Reám hivatkoztál édesanyám.. Azokat a párnákat valóban nekem szántad… Az enyimek voltak azok. De emlékezz csak rá, hogy mikor beteg lettem, nem tettél azok közül egyet sem a fejem alá… Sajnáltad, hogy betegségem utolsó szenvedéseit megenyhítsd velük. Igaz egyet közülük a koporsómba beletettél… Arra kérlek, hogy tanulj meg az élőkre áldozni és nem a halottakra. Amit adott Isten, használd az Ő dicsőségére…

 

katona:

Édesanyám.  Az árvák esténkét összejönnek imádkozni, hogy Isten adja meg nekik, amire szükségük van. Megható a szívből jövő imádságuk. Isten meghallgatta kérésüket és a te házadból is rendelt nékik segítséget… Arra kérlek édesanyám, hogy amit nekem adtál volna, add oda nekik Aztán vigyázz a magad lelkére is, mert azt mondja az írás: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?

 

 

 

VIII. jelenet

(lassan kivilágosodik az egész színpad)

mari néni:

Ki látott már ilyet?!... Jaj, jaj! Mi az, ami történt velem? Ki volt itt? Ki beszélt? Senki nincs itt? Az nem lehet. Tudom biztosan, hogy volt itt valaki… Óh, Istenem… Igen… Itt volt a férjem, a fiam és a lányom… Most már tudom… Emlékszem mindenre… Tudom mit mondtak… Óh, hála neked jó Istenem, hála neked, ezerszer hála. … Julcsa, gyere be gyorsan!

 

 

 

 

 

IX. jelenet

(teljes fény)

julcsa:

Itt vagyok édesanyám… Már a reggeli munkákkal készen vagyok. Parancsoljon, hadd tegyem meg kívánságát…

 

mari néni:

Dehogy parancsolok, kedves lányom, dehogy parancsolok, csak meg akarlak valamire kérni. Siess és keresd meg azt a testvért, nem is tudom, hogy minek is mondta magát… Valamilyen ix… mix…  fix – ej, nem tudom én már… szóval izé… azt a testvért, aki az előbb itt volt, és mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön, mert én magam el fogom látni az árvaházat… s adok annyi tollat és annyi párnát, amennyire az árvaháznak szüksége van… Menj, kedves galambom, siess, hogy minél hamarabb itt lehessen…

(a párnák előre jönnek Mari nénihez, és körbeveszik)

 

julcsa:

Megyek édesanyám, nagyon szívesen megyek, hiszen úgy érzem, hogy Isten a mi imádságunkat hallgatta meg. (távolodóban mondja)

 

 

 

 

X. jelenet

 

(teljes fény, a színpadra, Mari néni középre jön a záróképhez, a szereplők felsorakoznak mellette, gitár)

mari néni:

Hát csak menj kis galambom, menj!... Ezután nem bántalak többet soha, sőt,,, igen… úgy van, én is minden reggel olvasni fogom a Bibliát… Hogy is mondta csak a fiam?... Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall…

 

ZÁRÓKÉP/ ÉNEK

 

 

 

VÉGE

 

 

A párnák megszólalnak

(írta: Ecsedy Aladár, átdolgozta: Turbucz Erzsébet)

Szereplők:

 

1.

 

Mari néni, az öreg gazda asszony

2.

 

János, a fiatal gazda

3.

 

Julcsa, a menyecske

4.

 

Missziós testvér

5.

 

Az elhalt öreg gazda megszemélyesítője

6.

 

Az elhalt hajadon megszemélyesítője

7.

 

A harctéren elesett katona megszemélyesítője

8.

 

gitár, ének Házi áldás

9.

 

gyerekek tartják a párnákat

 

 

I. jelenet

A felkonferálás alatt felállunk a függöny mögött. Függöny előtt középen kisasztal, két szék, elénekeljük egyszer a házi áldást.

 

 

(szórt fény a teljes színpadra)

(1 sor párna térdel)

mari néni:

 

(fejgép)

Ezek aztán párnák! Elmehet hét faluba is, míg ilyeneket talál! szinte megszólalnak. Ugye igaz párnácskáim? Dicséritek a mi házunkat. Ha valaki belép, akkor ezek a párnák megszólalnak. Hát bizony sok minden szépet és jót tudnának ezek elmondani. Beszélhetnének nagy szorgalomról, ügyes gazdálkodásról, beszélhetnének páratlan kezekről, akik ezeket varrták, hímezték… Így ni! Hát csak ékeskedjetek és ha valaki idegen jön a házamba, hát beszéljetek és mondjátok el, hogy ide nem akármilyen házba jött be… Hát ilyet meg ki látott már?! Julcsa! Te vagy az? Mit csinálsz?

 

julcsa:

Ne zavarjon édesanyám, mert Bibliát olvasok… Mindjárt elvégzem…

 

mari néni:

Mit csinálsz? Olvasol? Még ilyet! Ki látott már ilyet?! Világos nappal olvasni? Hát mi akarsz te lenni? Hát azt hiszed, hogy ebből meg lehet élni? Az csak uraknak és nagyságáknak való… Láss a dolgod után!...

 

julcsa:

Édesanyám ne sajnálja ezt a kis időt. A biblia órán megígértem, hogy ezután minden reggel fogok Bibliát olvasni. Nem akarom szavamat megszegni…

 

(Fejgép próbálja meg a két szereplőt egyszerre befogni)

 

 

II. jelenet

(Bejön János, fejgép kettőjükön)

jános:

Mi az, mi az édesanyám? De hangosak! Tán bizony tűz van?

 

mari néni:

Tűz éppen nincsen, de még lehet az is… Ki látott már ilyet? Jó lesz, ha előveszed a feleséged és parancsolsz neki, mert úgy látom, rám nem hallgat.

 

jános:

Ugyan miért édesanyám? Páratlan jó asszony az én kedvesem. Nincsen nekem azzal semmi bajom.

 

mari néni:

Hát lehet, hogy neked nincsen, de nekem van. Ki látott már ilyet?! Kora reggel olvasni!

 

jános:

De hát mit olvas édesanyám?

 

mari néni:

Mit olvas, mit olvas? Akármit olvas, de olvas… Ki látott már ilyet?! Így fiam kipusztulunk. Hogy hajtsam öreg fejemet nyugodtan a sírba, ha ilyen menyecskére marad a ház gondja, aki reggel korán olvas?...

 

jános:

Biztosan Bibliát olvas Julcsa. Az meg nem baj, édesanyám. Ne féljen, attól nem pusztul ki senki, mert annál vidámabban végzi a munkát, ha az Isten igéjével foglalkozik.

 

mari néni:

Ej, ej fiam, hát már te is így gondolkozol? Mi lesz velem? Hát erre neveltelek fel, hogy már te sem adsz nekem igazat? Régen ilyen nem volt… Édesapád ha élne, akkor igazat adna nekem… Ki látott már ilyet?! Ó, szegény férjem, szegény férjem, minek is hagytál itten?... Nincs énnékem senkim már…

 

 

 

III. jelenet

(Fejgép továbbra is kettőjükön)

julcsa:

Sohase sírjon, édesanyám! Nincsen semmi baj. Lássa, már be is fejeztem a bibliaolvasást és imádkozva indulhatok neki a munkának. Meglátja, mindent úgy elvégzek, hogy semmi hiba nem lesz a ház körül.

 

mari néni:

Eredj tőlem. Szófogadatlan. Mit ér az nekem, ha mindent elvégzel is, de nem fogadod meg amit mondok? Mit ér, ha olvasod a Bibliát, de azt nem tartod meg, ami bele van írva? Abba meg az is meg van írva, hogy tiszteld atyádat és anyádat, te meg ezt nem teszed. Akkor ugyan hiába olvasod… Ki látott már ilyet?

 

julcsa:

Igaza van, édesanyám, az valóban bele van írva és én igyekszem is arra, hogy megtartsam. Nemcsak tisztelni, hanem még szívből szeretni is igyekszem édesanyámat, de mióta az Úr Jézust igazán megismertem, úgy tapasztaltam, hogy minden reggel első dolgom az kell legyen, hogy az Igét olvassam…

Most elmegyek, hogy semmi hiány ne legyen a ház körül.

 

 

 

IV. jelenet

(Fejgép továbbra is kettőjükön)

mari néni:

Nem győzök eleget csodálkozni rajtad, fiam. Azelőtt te nem voltál ilyen komámasszony katonája. Nem jó egy asszonynak mindent megengedni. Nem jó lesz az, ha a feleséged lesz az úr a házban. Elvégre ne felejtse el, hogy ő jött ide! Csak nem fog itt parancsolni?!... Te meg mindent ráhagysz, és majd egyszer azon veszed észre magad… hogy senki lettél! Ki látott már ilyet?! Fiam, egy férfinak tekintélyt kell tartani… Szeretheted a feleséged, de ne mutogasd neki, mert az ujjára csavar… Fiam, fiam, az asszonynép veszedelmes nép, arra nagyon kell vigyázni… 

 

jános:

Jól van, édesanyám, majd vigyázni fogok… De hát tudja, a bibliaolvasást nem tilthatom meg, mert én is elhatároztam, hogy ezentúl mindig olvasom. Most is azt csináltam, s csak azután fogtam neki a munkának…

 

mari néni:

Hát ez már mégis csak rettenetes dolog, fiam… Most már nem akarok beszélni veled sem, eredj a dolgodra!... Ki látott már ilyet?!

 

jános:

Megyek, megyek édesanyám és én is imádkozom azért, hogy minél hamarabb együtt olvashassuk a Bibliát…

 

 

V. jelenet

(Fejgép Mari nénin, és a missziós testvéren)

mari néni:

Nohát ezek korán reggel jól bereggeliztettek! Most már nincs is kedvem az evéshez… Hát ez már ki lehet? Tessék!

 

missziós testvér:

Jó reggelt kívánok asszonyom!

 

mari néni:

Jó reggelt! Aztán kihöz legyen szerencsém?

 

missziós testvér:

Kedves gazdasszonyom, én missziós testvér vagyok, s itt munkálkodom ebben a gyülekezetben.

 

mari néni:

Azt nem tudom, hogy mi lehet az a missziós testvér? Ilyet még nem hallottam. Ki látott már ilyet?!

 

missziós testvér:

Majd meghallja ezután gazdaasszonyom… Eddig még nem is hallhatta, mert itt nem volt…

mari néni:

János, gyere be, mert valami fiksziós testvér van itt…

 

missziós testvér:

Kedves néni, nem kell a fiát behívni, mert találkoztam vele, mikor bejöttem s ő küldött magához. Elintézhetjük mi ketten is azt, amiért jöttem…

 

mari néni:

Hát akkor intézzük el hamar, mert az idő drága, igen sok a dolgom…

 

missziós testvér:

Tetszik tudni, azért jöttem, hogy valamit kérjek. Itt a községben egy kis árvaházat nyitottunk, és azt kellene felszerelni és hát arra gondoltunk, hogy kedves néninek igen sok libája van, hát így sok tolla is lehet. Arra gondoltunk, hogy biztosan adna egy kis tollat az árvák párnájába…

(az 1. sor feláll és a szereplők felé fordul minden párna)

(szórt fény, a párnák is megvilágításba kerülnek, és marad egészen addig, amíg Mari néni el nem alszik)

mari néni:

No hát, ha ilyenek ezek a fikciós testvérek, hát akkor ez elég fikciós dolog és akkor hamar végezhetünk…